Huszáros felvonulással ünnepeltek Szatmárnémetiben – Képgaléria
A borús idő ellenére megannyi szatmári döntött úgy, igazi közösségként emlékezik meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről, illetve az olyan, véráldozat által óvott eszmékről, mint amilyen az egyenlőség, a szabadság és a testvériség.
Az ünneplő tömeg már jóval fél öt előtt gyülekezni kezdett az Ormos-háznál, vagy ahogy még többen ismerik, a villanyóránál. E házban lakott ugyanis Riskó Ignác vármegyei jegyző és költő, kiről úgy tartják, Petőfi Sándorral jó barátságban volt, s többször is vendégül látta városunkban a forradalom kiemelkedő poétáját. A megemlékezés szervezői az ünneplők nevében koszorút helyeztek el az épület falán. Ezt követően az egybegyűltek a diószegi huszárok és a mezőfényi fúvószenekar vezetésével hosszú menetben indultak meg az István téri Petőfi-szoborhoz, az ünnepség fő helyszínére. Út közben természetesen Széchenyinek is járt a koszorú, ki kereken egy éve pásztázza komoly tekintetével városunkat.
Az István téri megemlékezést a hagyományokhoz hűen a közösen elénekelt Szózat nyitotta meg, majd Schönberger Jenő római katolikus püspök és Király Lajos református esperes imádságát és áldását hallhatták a jelenlevők.
A szívük fülé kokárdát tűző szatmáriakhoz első körben Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti Polgármestere szólt. „Az 1848-as forradalom hősei, mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor vagy Széchenyi István mindannyiunk számára igazi nemzeti hősök, akiknek tettei elismerést és megbecsülést érdemelnek, és minden igaz magyar számára követendő példák. Több mint másfél évszázaddal a felemelő történelmi események után felvetődik bennem a kérdés: megérte-e ezen nagyszerű embereknek akár az életüket is áldozni a magyar szabadságért? A válaszom pedig egyértelmű igen! Hiszen egy szabadságharcos nem azért fog fegyvert, mert egyszerűen csak könnyen és jobban szeretne élni, neki eszméi, elképzelései, álmai vannak egy ország és egy nemzet szebb, nemesebb és jobb jövőjéről. A magyar nemzet megértette és elfogadta e nemes célokat, magáénak vallotta őket, Európa legsikeresebb szabadságharcát vívta, és ha a Habsburgokat nem segíti ki a nemzetközi tőke, Magyarország már akkor kivívja a függetlenségét. Nem így történt, azonban az élet nem állt meg, és annak ellenére, hogy nemzetünket azóta ezer sorscsapás érte, ma is él, hallatja a hangját, s ha kell, ezerrel szemben is kiáll az igazáért, és tovább vívja sajátos szabadságharcát a Kárpát-medencében immár több mint ezer éve” -mondta beszédében Kereskényi. A polgármester zárásként arra intette hallgatóságát, fogadják szívükbe a márciusi ifjak üzenetét, becsüljék meg történelmünk nagy pillanatait, és munkálkodjanak azon, hogy utódaink akár száz év múlva is büszkén vállalhassák és ünnepelhessék magyarságukat.
A városvezető szavait Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnökének beszéde követte. „Mi, magyarok, akiknek sorsa megannyi szerteágazó kusza út, melyet követni is lehetetlen, de ezzel együtt hozzátartozunk a közös múlthoz. A mi közös múltunkhoz, ami ugyanúgy a mi génjeinkbe van kódolva, mint az olthatatlan szabadságvágy és függetlenségi törekvések. Azt meg kell jegyeznünk, bármekkorák is a közöttünk levő különbségek, bármilyen nagynak is érezzük pillanatnyilag az összeférhetetlenséget saját nemzettársainkkal, de ahogy 1848-ban félre tudták ezt söpörni, úgy nekünk is meg kell ezt tennünk. Meg kell ezt tennünk ma, és meg kell tennünk holnap is, hogy a történelem viharai által közénkékelt akadályok ellenére is magyar nemzet maradhassunk, határon innen és határon túl” –szólt az egybegyűlteket a tanácselnök, kinek szavait Magyar Levente, magyarországi miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár ünnepi köszöntője követte.
A miniszterhelyettes beszédében a március 15-i megemlékezéseket a magyar öntudat kifejlődésének meghatározó eseményeként aposztrofálta. Hiszen – mint hangoztatta – ahhoz, hogy valaki méltóvá váljék arra, hogy magyar lehessen, meg kell élnie, át kell éreznie mindazt, amit az ehhez a nemzethez tartozás jelent. „Ki őszinte szívvel ünnepel március 15-én, vallomást tesz magyar voltáról” –mondta a szószóló.
Magyar Levente után Telegdi Andrea, Magyaroszág kolozsvári főkonzulátusának külgazdasági attaséja vette át a szót, ki Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét tolmácsolta a szatmári ünneplőknek. „Éljünk bárhol is a világon, ezen a napon egy ütemre dobban a szívünk, kokárdát tűzünk mellkasunkra, és együtt ünnepeljük a márciusi ifjakat. Emlékezünk a hősökre, kik bátran vallották, és a szabadságharc csatamezőin is bizonyították, hogy a haza mindenek előtt. Ez a négy szó azóta is arra tanít minket, hogy egyedül akkor győzhetünk, ha büszkén vállaljuk anyanyelvünket, kultúránkat és nemzeti jelképeinket” –hangzott az üzenet, mely zárszóként arra intette az egybegyűlteket, vegyenek példát, merítsenek erőt a hazájukat az utolsó percig szerető hősök történetéből.
Telegdi Andrea külgazdasági attasé szavai után a már megszokott módon a különböző intézmények, frakciók és más jellegű csoportosulások rótták le tiszteletüket a hazafiak és az általuk képviselt eszmék előtt, egy-egy koszorút helyezve el Petőfi lábainál. Az István téri megemlékezést ebben az évben is nemzeti himnuszunk közös eléneklése zárta. Az események helyszíne ezt követően az Északi Színházba kerül át, ahol dr. Süli Attila őrnagy, a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója tart történelmi előadást, majd a Szatmárnémeti RMDSZ Ezüst Tulipán díjak átadása után a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház fellépése zárja az idei ünnepi műsort. Utóbbi eseménnyel kapcsolatban hamarosan újabb cikkel jelentkezünk.
